Táborok és alkotások

A táborozás mindig neuralgikus a szülőknek, mert – azon túl, hogy be kell fizetni a gyakran borsos díjat – a tábor jellegétől függően nem egyszer mindenféle kelléket is magával kell vinni a gyereknek, ami persze épp nincs a háztartásban. Bár a lovas táborba jellemzően nem kell lovat vinni, uzsonnás dobozra, kulacsra majdnem mindig szükség van, legyen szó akár „ottalvós”, akár napközis táborról, hogy a mindenféle ruhákról, naptejekről, bögrékről, gyógyszerekről, matracokról és sporteszközökről ne is beszéljünk. Némileg vigasztalhatja a szülőket, hogy ezeket a tárgyakat később majd év közben is lehet használni. Persze a kötelező holmik listája mellett ott a tiltottaké is, ami szintén nem rövid, és kizárólag olyan tárgyak szerepelnek rajta, amihez a gyerek ragaszkodik, mint pl.: a mobiltelefon (a táborban dolgozók bezzeg sosem hagyják otthon).

Persze nem minden gyerek olyan szerencsés, hogy táborba menjen (vagy épp van olyan szerencsés gyerek, aki nem megy táborba, felfogás kérdése). Ennek ellenére őket is le kell kötni valamivel, mert nem lehet minden nap fagyizni menni, vagy egész nap tekerni a kerékpárt a fortyogó aszfalton. Van egy tipp, ami ilyenkor mindig bejön, ez pedig az alkotóművészet. Legyen szó (kinetikus) homokszoborról vagy festésről, mindkettővel repülnek (a szülőknek pedig nyugalomban telnek) az órák. Persze egy darab papírra is lehet rajzolgatni, de azt bármikor megteheti, mondjuk rajzórán akár. Egy rendes, állványra szerelt festővászon azonban már mindenkit elmélyült munkára késztet. Egy vászonképnek súlya van, tekintélye, egy vásznat nem lehet csak úgy a szemétbe gyűrni, mint egy elrontott papírképet (amúgy nem olyan drága ám, de ezt a gyerek nem tudja). Ha pedig mindez kicsit ódivatúnak tűnne – pedig nem az –, egészítsük ki néhány sötétben világító akrilfestékkel, és garantált a hatás. Nem utolsó sorban az elkészült művet be lehet vinni az iskolakezdésnél, amikor azt kérdezik, mivel töltötték a nyarat.

Facebook

Twitter