A Húsvét nagyon összetett ünnep, már az időpontjának kiszámítása sem evidens, ugyanis minden évben máskor van. A hivatalos, egyházi definíció az ünnep idejét úgy határozza meg, hogy „a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap”. Ennek oka, hogy a bibliai időkben az eseményeket a holdnaptár alapján jegyezték meg és fel, így ha az ünnepet Krisztus Bibliában foglalt feltámadásának napján szeretnénk megtartani, kénytelenek vagyunk ahhoz alkalmazkodni.
A Húsvét ugyanakkor számos ősi, pogány szimbólumot is beépített, és már nem csupán a keresztény hívek ünneplik. Az egyházi feltámadás-történet jól megfér az ősi tavaszváró, téltemető ünnepekkel, ahogy a zsidó Pészah-al (a zsidó naptár szerint niszán 15–21.) is, akik ilyenkor az egyiptomi kivonulást ünneplik, ahogy ünnepelte egyébként Jézus is a tanítványaival – ez volt az utolsó vacsora.
Emellett számos többértelmű szimbólum szövi át ezt az ünnepet, ilyenek a bárány, a nyúl, a tojás vagy a barka, amelyek így vagy úgy, de mind a föld és a világ termékenységéhez, megújulásához, a természet és a hozzá kapcsolódó jelenségek újjáéledéséhez kapcsolódnak. A sonkát pedig a böjt végére tartogatták, amikor végre húst lehetett enni („hús-vét”), mint a lehető legjobb falatot, ami egy paraszti háztartásban az asztalra kerülhetett.
Ugyanakkor a Húsvét nem mindenki számára szakrális ünnep. Sokak számára csak egy alkalom egy hosszú hétvégére a családdal, a gyerekek megajándékozására, vagy egy vidám „tojáskeresgélésre” a kertben vagy a kirándulás alatt. Ugyanakkor szinte mindenki szereti megadni az ünnep külsőségeit, húsvéti díszbe öltöztetni a lakást, a kertet. Akkor a legjobb az ünnep, ha a díszeket is a gyerekekkel közösen, néhány kreatív órát együtt töltve lehet elkészíteni. Ehhez rengeteg ötletet és eszközt kínál a Pátria idei, húsvéti akciója: